A Mikulás története
A Mikulás egy kedves öregapó, piros ruhában, nagy fehér szakállal, és ő az, akit minden gyermek imád! Mégpedig azért, mert minden évben van egy nap, december 6-a, amikor a Mikulás felkerekedik, és megajándékozza őket mindenféle jósággal.
A Mikulásban hinni gyerekes dolog. Legalábbis a komoly felnőttek már tudják, hogy valójában ez a bácsi nem létezik, az ajándékok máshogyan kerülnek bele a csizmába. Addig tart az igazán boldog, ártatlan gyerekkor, amíg ki nem derül az igazság. Így hát ti, akik még látjátok lelki szemeitekkel, álmaitokban ezt a nagyszakállú öregembert mesebeli zsákjával, élvezzétek ki ezt az időszakot!
Mikulás története
De azért még ennek a tündérmesének is megvan a valóságalapja, mint minden jó tündérmesének. Emlékezzünk meg Szent Miklósról, a Mikulás eredetijéről, aki nem véletlenül a gyermekek védőszentje.
A Mikulás története – honnan ismerjük Szent Miklós életét?
Életéről nem túl sok hivatalos adat áll rendelkezésünkre, sajnos azonban ezeket sem vehetjük teljesen biztosra. Egyrészt, az első feljegyzések is jóval Szent Miklós halála után íródtak, a szent életében nem találtak róla adatokat. Másrészt ezek elsősorban legendákról számolnak be, tehát kevés a valós tényadat Miklós életéről.
Mikulás története – Szent Miklós
A Mikulás története – Szent Miklós fiatalkora
Miklós szerencsés helyre született, családja tehetős volt. Krisztus után 245 táján látta meg a napvilágot Patara városában, ami Törökországban található, és akkoriban virágzó kikötőváros volt. Sajnos azonban hamar árvaságra jutott, így nagybátyjához, a myrai püspökhöz került, ő nevelte fel. A kolostorban töltötte gyermekéveit és fiatalságát, így nem véletlen, hogy 27 éves korában nagybátyja pappá szentelte.
270-ben úgy döntött, zarándokútra megy, Jeruzsálem városába. Ezt követően hazafelé útba ejtett minden arra található templomot, hogy betérjen imádkozni. Mikor visszatért Myrába, a nagybátyját követő püspök meghalt, így ő került a helyére.
A Mikulás története – hogyan lett Miklósból szent?
Azt mondják, gazdag örökösként pénzét a szegények és gyermekek megsegítésére kívánta áldozni. Élete során ennek szentelte magát, állítólag egy éhínség során a teljes vagyonát elosztotta az éhezők között. Számos legenda él máig is, miként tett boldoggá sok-sok embert jóságával és emberszeretetével, és már életében is szentként tisztelték.
A keresztényüldözések során állítólag őt is elfogták, de nem merték kivégezni, így végül elengedték. Arra is utalnak szövegek, hogy részt vett az első niceai zsinaton, 325-ben, ahol vitába keveredett egy másik résztvevővel. Emiatt először elítélték, de később felmentették.
Miklós hosszú és békés öregkor után, 343. december 6-án halt meg püspöksége városában, sírhelye azóta is népszerű zarándokhely.
December 6-án pedig minden gyermek őt élteti – remélhetőleg Miklós ilyenkor boldogan nézi őket az égből lefelé tekintve.
További érdekességek a mikulás blogban