A mikulás eredete
A mikulásról mindenki hallott, még azok is, akik nem a keresztény országok egyikében születtek. Ám mi abban a szerencsében részesülhettünk, hogy élvezhetjük eme régi szokás gyümölcseit (ajándékait), sőt, legtöbben hallottunk Szent Miklós legendájáról is. Ő az, aki révén hagyománnyá vált ez a nemes jólelkűség. De hogyan lett egy keresztény püspökből a gyermekek jótevője, és ki is az a Mikulás?
A mikulás eredete – hogyan lett Szent Miklósból mikulás?
Miklós, mielőtt szentté avatták, egy római provinciában, Myra városában volt püspök. Egy szegény ember lányainak férjhez adásában segített pénzadománnyal. Egyszer nem tudott az ajtón keresztül bejutni, ezért a kéményen dobta be – véletlenül az egyik lány ott száradó harisnyájába. Ez a legenda adja az alapját a mai szokásnak, és emiatt avatták Miklóst a gyermekek védőszentjévé.
Ám hasonló jellegű szokások korábban, a pogányok körében is elterjedtek voltak. Ilyen például a vikingek azon hagyománya, hogy téli napfordulókor ajándékokat adtak egymásnak. A skandináv mitológia legfontosabb istene, Odin pedig éjjelente az égbolton száguldozott, ami ajándékokkal volt megrakva.
A kereszténység pedig előszeretettel merített az ilyen jellegű hagyományokból. A fent említett történeteket összegyúrta Szent Miklós legendájával, és Miklós napjára, december 6-ára tette az ünnepét.
A mikulás eredete – Miklós-ünnepek Magyarországon
Nálunk is ünnep volt már korábban is a Miklós-nap, december 6-a. 1900. előtt a falvakban és a városokban is álarcban, jelmezben „alakoskodtak” (játszottak) az emberek. Ekkortájt az ifjak ijesztgetéssel, lánccsörgetve járták a házakat, és ez inkább rossz érzést keltő esemény volt, mint kellemes. A cél a gonosz elűzése volt, és a szokás az volt, hogy büntettek is meg jutalmaztak is egyszerre. Ezt végül a 20. századra sikerült annyira finomítani, hogy már csak az ajándékozás maradt meg belőle.
A Dunántúlon, Csallóközben és az Ipoly mentén a parasztság körében divat volt az úgynevezett Mikulás-járás. Ez egy népi játékon alapult, melynek lényege az volt, hogy a diákok aprószentekkor püspököt választottak maguk közül. Ebből fejlődött ki egy rituális felvonulás. Ilyenkor egy álarcos Mikulás ördögökkel körülvéve ijesztgette az útjukba kerülő gyermekeket. Mivel egyre többen csatlakoztak ehhez a tél örömeit köszöntő menethez, egy ünnepi felvonulássá vált a rituálé.
A két világháború között a magyar néphagyomány szerint a mennyben élt, és onnan tekintett le a gyermekekre. Manók és krampuszok segítettek neki eldönteni, ki viselkedett jól, és ki rosszul.
Mára viszont már egy olyan Mikulást várhatnak a kicsinyek, aki a Lappföldön él, és egy szarvasok húzta szánon érkezik meg. A furcsa kísérők már kikoptak a hagyományból. Szerencsére azért az ajándékozás megmaradt, így minden gyermek epedve várja december 6-a eljövetelét. 🙂