Mikulás napja:
Higgyünk örökké a Mikulásban!
A mikulás az életünk része. Kezdetben a Mikulás a naivitást, majd a kiábrándulás, illúzióink elvesztését szimbolizálja, hogy végül az elmúlás megtestesítője legyen.
Pedig ennek nem így kellene történnie. Hiszen minél tovább hiszünk a Mikulásban és mindabban, amit nekünk a Mikulás jelent, annál tovább értékelhetjük az élet csodáit.
A Mikulás hatása az életünk alakulására
Egy vicc szerint az emberi élet alakulását is konkrétan a mikulás határozza meg. Eszerint az emberi élet felosztható a következő szakaszokra:
1. szakasz: Amikor még elhiszed, hogy létezik egy Mikulás
2. szakasz: Amikor már nem hiszed többé, hogy létezne egy Mikulásszerű csodalény (vagy bármilyen más)
3. szakasz: Amikor már te magad leszel Mikulás
4. szakasz: Amikor már úgy is nézel ki, mint a Mikulás
Higgyünk örökké a Mikulásban
A Mikulás valóban meghatározza egész életünket
Ez természetesen csak egy humoros megközelítés. Mégis, nagyon is érzékletesen fogalmazza meg a boldog, naiv gyermekkort, majd a felébredést, ebből való kiábrándulást. Ezt követi az az időszak, amikor már mi magunk tartjuk életben saját gyermekeinkben a hitet, hogy léteznek csodák. Csodákat viszünk véghez – méghozzá úgy, hogy belebújunk a Mikulás szerepébe, azért, hogy megadjuk a boldog gyermekkort utódaink számára is.
És végül, amikor már felnőtt egy újabb generáció, és megszületett a legújabb, már csak egyre vagyunk „jók”. Hogy megmutassuk: a Mikulás nem véletlenül olyanná lett formálva, mint amilyennek gyermekként mi is láttuk.
Gyakran a Mikulásban való hit elvesztése nagy trauma is lehet
Sokan vitáznak azon, hogy vajon jó-e az, ha hagyjuk, hogy gyermekeink egészen fiatalon mindenféle csodákban, babonákban higgyenek. Akik ellene érvelnek, azt mondják: minél jobban hiszünk a Mikulásban, annál nagyobb lesz végül a csalódásunk, amikor kiderül, nem létezik.
Valójában ez akkor veszélyes, ha mi, szülők, nem tudjuk kontrollálni, mikor, kitől és hogyan tudja meg gyermekünk a kiábrándító valóságot. Amikor egy nap sírva jön haza az iskolából, ahol Jancsika (vagy Juli néni) kinevette, amiért ő hisz a Mikulásban.
És ezt valóban nem könnyű kontrollálni. Ám a kérdés csak az: ez elegendő ok-e arra, hogy elvegyünk gyermekünktől a boldog gyermekkort – azért, hogy megóvjuk a csalódástól?
Higgyünk örökké a Mikulásban
Legyen csak egy életszakasz: higgyünk örökké a Mikulásban!
A boldog, naiv gyermekkor valami csodálatos időszak. Ilyenkor gyermekeink egészen különleges nyitottsággal néznek a világba. Elfogadják, hogy léteznek csodalények, de egyúttal bármi mást is sokkal könnyebben képesek elfogadni. Elfogadják az emberek különbözőségét – másságát – és mindazt, ami olyan, hogy észérvekkel nem feltétlenül magyarázható, felfogható.
Hát nem lenne csodálatos, ha ez a képességük egész életükben megmaradna?
Ehhez pedig nem kell mást tennünk: higgyünk mi magunk a Mikulásban – és ezt tegyük lehetővé gyermekeinknek is. Egy boldog gyerekkor – és boldog élet reményében.