Mikulás napja:
Egy különleges rénszarvas története: a névváltoztatás
Az északi havas erdők mélyén, ahol a fenyőfák ágain jégcsapok csillognak, élt egy fiatal rénszarvas. Szerény, barátságos és mindig segítőkész volt, de volt egy furcsa neve: Pimpi. A többi rénszarvas gyakran csodálkozva nézett rá, amikor bemutatkozott, hiszen a stáblistán ott voltak a jól ismert nevek: Rudolf, Fanni, Vili és Emese. Pimpi azonban mindig kedvesen mosolygott.
Egy téli reggelen, amikor a hópelyhek lassan hullottak az égből, a kis rénszarvas elindult a patakhoz inni. Útközben találkozott a bölcs baglyokkal és a mindig éhes mókussal.
– Jó reggelt, Pimpi! – rikkantotta a mókus.
– Jó reggelt, barátaim! – felelte Pimpi, és meghajolt.
– Tudod, Pimpi, olyan különös a neved – mondta a bagoly –, nem gondolkodtál még rajta, hogy változtass rajta?
Pimpi elgondolkodott. Sosem zavarta igazán a neve, de észrevette, hogy a többiek néha furcsán reagálnak rá. Elhatározta, hogy beszél erről a barátaival.
Miért volt szükség új névre a rénszarvasnak?
Aznap este, amikor a rénszarvasok körbeülték a nagy fenyőfát, Pimpi megosztotta gondolatait.
– Szerettem a nevemet, mert anyukám adta nekem. De azt is szeretném, ha a többiek is könnyebben megjegyeznék, és szívesebben barátkoznának velem. Mit gondoltok, változtassak nevet?
A rénszarvasok figyelmesen hallgatták. Vili megszólalt:
– A név fontos, de ami még fontosabb, az a szíved. De ha úgy érzed, hogy új névre vágysz, segítünk választani!
Fanni bólintott:
– Igen, hiszen mind szeretünk téged, akárhogy hívnak!
Az új név kiválasztásának folyamata és jelentősége
A következő napokban Pimpi és barátai mindenféle neveket próbáltak ki. Volt, hogy Fenyőkének hívták, volt hogy Csillámnak, volt aki azt mondta, legyen Hógolyó.
– Hógolyó nagyon aranyos – mondta Emese –, de te sokkal különlegesebb vagy!
Egyik este, amikor a nap már lement, Pimpi anyukájával beszélgetett.
– Anyukám, szeretnék új nevet választani. De keresek olyat, ami mégis emlékeztet arra a szeretetre, amit tőled kaptam.
Anyukája megsimogatta Pimpi fejét.
– Drága kincsem, a szeretet nem a névben lakik, hanem a szívedben. De ha új névvel boldogabb lennél, válassz olyat, ami igazán te vagy!
Végül a barátokkal közösen kiválasztották a nevet: Csupaszív. Mindenki egyetértett abban, hogy Pimpi mindig kedves, segítőkész és szeretettel teli, ezért illik hozzá ez a név.
Hogyan fogadta a közösség a névváltozást?
Másnap Csupaszív – immár új nevén – lelkesen mutatkozott be az erdei lakóknak.
– Jó reggelt, mostantól Csupaszív vagyok! – mondta mosolyogva.
A bagoly felnevetett:
– Ez igazán szép név, és pontosan leír téged!
A kis mókus tapsolt örömében.
– Csupaszív, tudtam én, hogy nagy a szíved, de most már a nevedben is benne van!
A rénszarvasok elégedetten bólintottak. Mindenki örült a névváltozásnak, és úgy érezték, hogy Csupaszív neve minden nap emlékezteti őket a szeretet fontosságára.
Az átnevezett rénszarvas élete az új névvel
Csupaszív boldogabb volt, mint valaha. Az erdei lakók szívesebben hívták játszani, és amikor valaki szomorú volt, ő mindig tudott segíteni egy kedves szóval vagy öleléssel.
Egy napon, amikor nagy hóvihar tört ki, és a kis nyuszi elveszett a fák között, Csupaszív volt az, aki megtalálta, és hazavezette. A nyuszi hálásan bújt hozzá.
– Köszönöm, Csupaszív! Nincs nálad jobb barát!
Ettől a naptól fogva, ha valaki segítségre szorult, tudta, hogy Csupaszívhoz mindig fordulhat. Az egész közösség összetartóbb lett, és mindenkit átjárta a szeretet melege.
Így hát a rénszarvas, aki új nevet kapott, nemcsak saját életét tette boldogabbá, hanem az egész erdőét is. Hiszen a szeretet a legnagyobb ajándék, amit egymásnak adhatunk.
Így volt, igaz volt, vagy tán csak mese volt – de a szeretet mindig valóság!