Mikulás napja:
Télapó varázslatos éjszakája: az ünnep kezdete
Egyszer réges-régen, amikor a csillagok különösen fényesen ragyogtak, elkezdődött a karácsony varázsa. Egy kis faluban, ahol a házak tetején hópihék pihentek, mindenki izgatottan várta Télapó érkezését. A gyerekek álmaikban már a piros ruhás, mosolygós bácsit látták, ahogy ajándékokat csempész a csizmákba.
Aznap este minden ház ablakában gyertya égett. A házakból finom mézeskalács illata szállt, a gyerekek pedig anyuval, apuval összebújva hallgatták a kandalló pattogását. Minden olyan varázslatos volt, hogy a legkisebbek is érezték: ez az éjszaka más, mint a többi.
A gyertyafény szerepe a karácsonyi legendában
Miközben a falu álomba merült, Télapó szánja halkan suhant a havas tájon. Rénszarvasai patái puhán kopogtak a hóban, s a levegőben csendesen csilingelt a harangocska. Minden ablakban ott világított egy kis gyertya, mintha apró csillagok kacsintanának Télapóra.
A legenda szerint ezek a gyertyák nem csupán díszek voltak. Télapó szívében egy különleges titkot őrzött: a gyertyafény nélkül nem tudta volna megtalálni a jó gyerekek otthonait. A kis lángocskák melegen világítottak az éjszakában, mintha üzenetet küldenének az égbe, hogy „itt várnak rád, Télapó!”
Rejtélyes üzenet: mit rejtenek a fények?
Aznap este a kis Lili és öccse, Marci is izgatottan nézték a gyertyájukat az ablakban. „Marci, szerinted tényleg látja Télapó a gyertyát?” kérdezte Lili suttogva. Marci bólintott. „Persze! Minden fény mesél egy történetet, azt, hogy itt jó gyerekek laknak.”
Ahogy Télapó szánja közelebb ért, halkan megszólalt a szél: „Télapó, figyeld csak azt a fényt! Ott várnak rád legjobban.” Télapó elmosolyodott, és lelassított a szánnal. „Látom, hogy Lili és Marci nagyon ügyesek voltak idén. Kis fényük messzire ragyog a szeretettől.”
Miközben óvatosan becsempészte az ajándékokat az ablakhoz, Télapó meghallotta, hogy az egyik gyertya halkan suttog: „Köszönöm, hogy itt vagy, Télapó. Én őrzöm a szeretetet ebben a házban.” Télapó megsimogatta a gyertya üvegét. „A te fényed mutatja nekem az utat. Nélküled nem lenne ilyen szép az ünnep.”
Télapó titkos segítői és a világító gyertyák
Ahogy múlt az éjszaka, Télapónak egyre több segítője lett. Kicsi manók, hópelyhek, sőt, még a szél is segített neki, hogy minden házba eljuthasson. A manók színes sapkában ugrándoztak a szán körül, és mindenhol, ahol egy gyertya világított, elrejtettek egy-egy apró csodát: cukorkát, diót vagy egy színes üveggolyót.
Marci egyszer csak felriadt álmából, és észrevette, hogy valami fényes mozog a szobában. „Lili, nézd! Ott egy manó!” suttogta izgatottan. Lili kidörzsölte álmosságát a szeméből, és meglátta, ahogy egy kicsi manó épp gyertyát tisztogat. „Szia, gyerekek!” – súgta a manó. – „A gyertyafény nemcsak Télapónak segít, hanem mindannyiunknak. Amikor szeretettel gyújtjátok meg, az egész világot melegséggel tölti meg.”
A gyerekek mosolyogva nézték a kis manót, aztán halkan visszabújtak az ágyba. A gyertya fénye lágyan ringatta őket vissza álomba.
Hogyan őrizhetjük meg a gyertyafény varázsát?
Reggelre Lili és Marci izgatottan ébredtek. Az ablakban még mindig ott égett a gyertya, és körülötte apró ajándékok csillogtak. „Lili, szerinted miért fontos a gyertyafény?” kérdezte Marci. Lili elgondolkodott. „A gyertya fénye összefogja a családot, szebbé teszi az ünnepet, és szeretetet visz a szívünkbe.”
A gyerekek megbeszélték, hogy minden évben együtt gyújtják meg a gyertyát, és vigyáznak rá. Megtanulták, hogy a gyertyafény titka nem más, mint a szeretet, ami minden szívet összeköt, és fényt hoz a legsötétebb éjszakákba is.
Így volt, igaz volt, tündérmese volt!