Mikulás napja:
A Télapó legendája: Honnan ered a karácsonyi csoda?
Egyszer réges-régen, amikor a hópelyhek még nagyobbak voltak, mint egy medve orra, élt a messzi Északi-sarkon egy vidám öregember, akit mindenki csak Télapónak hívott. Télapó nemcsak a legfinomabb mézeskalácsot sütötte, hanem ő volt az, aki karácsony éjszakáján minden jó gyereknek ajándékot vitt. Segítői, a mókás manók, hűséges rénszarvasai és a sok kedves hóbagoly mind azon dolgoztak, hogy a világon minden apró gyermek szíve megteljen örömmel karácsonykor.
Egy szeles decemberi estén Télapó éppen a listáját nézegette, amikor odasétált hozzá Pöttöm manó. „Télapó, nézd csak! Kész lettem a csomagolással!” Télapó megsimogatta Pöttöm fejét. „Nagyon ügyes vagy, Pöttöm! Hamarosan indulhatunk is.”
Az elveszett ajándék nyomában: a rejtély kezdete
Ám amikor eljött a nagy nap reggele, valami nagyon furcsa történt. Az egyik különösen fontos csomag, egy aranyszínű masnival átkötött doboz, eltűnt a műhelyből. Télapó arca elsápadt, amikor meglátta az üres helyet a polcon. „Elveszett az ajándék, amit Lili kapott volna!” kiáltotta rémülten. A kis manók ijedezve néztek egymásra.
„Talán elszállt a széllel, vagy elkóborolt egy kíváncsi rénszarvas?” találgatta Pöttöm. „Lehet, hogy valaki véletlenül elvitte máshova?” kérdezte egy hóbagoly, aki épp akkor tért vissza a hajnali körútról.
Télapó összeszedte minden bátorságát. „Nem adjuk fel – együtt megtaláljuk!”
Segítők és gyanúsítottak: kik lehetnek az elkövetők?
A nyomozásba bekapcsolódott Pöttöm, Csuporka, a legfürgébb manólány, és Villám, a kíváncsi rénszarvas is. Együtt sorra jártak minden sarkot a műhelyben. „Láttál valamit, Villám?” kérdezte Télapó. Villám az orrával egy sarkot bökött meg. „Éjjel mintha valaki motoszkált volna itt!”
A manók tanakodni kezdtek. „Lehet, hogy Tüsi, a mókuska játszott a dobozzal?” „Vagy talán Pihe, a hóbagoly vitte el a dobozt, amikor szalmaszálakat keresett a fészkébe?” Mindannyian elhatározták, hogy senkit sem gyanúsítanak igazán, inkább mindenkit megkérdeznek.
Fagyos nyomok és titkos üzenetek a sarkvidéken
Ahogy kimentek a műhelyből, apró, aranyszínű szalagdarabokat találtak a hóban. „Ez biztosan az elveszett ajándékról származik!” örvendezett Csuporka. A nyomokat követve elértek egy hókupachoz, ahonnan halk sírás hallatszott.
„Ki van ott?” szólt be Télapó. Egy kis jegesmedvebocs bújt elő a hó alól, a mancsában szorongatva az aranyszalagos dobozkát. „Ne haragudjatok, csak meg akartam nézni, mi van benne…” szipogta bűnbánóan a bocs. „Nagyon kíváncsi voltam, de vissza akartam hozni!”
Télapó mosolyogva leguggolt a bocs mellé. „Nem baj, kisbarátom, fontos, hogy visszahoztad. A legjobb, ha megkérdezed, mielőtt elveszel valamit.” A bocs szégyenkezve bólintott, majd Csuporkával együtt visszavitte a dobozt a műhelybe.
A nagy leleplezés: hogyan oldódik meg a karácsonyi rejtély?
Az egész manócsapat örült, hogy megkerült az ajándék, és Télapó nagy ünneplést rendezett a műhelyben. „Látjátok, gyerekek,” mondta kedvesen, „minden rejtély megoldható, ha segítünk egymásnak, és ha őszinték vagyunk. A szeretet és a jóság minden akadályt legyőz.”
Aznap este Télapó újra útnak indult, és Lili karácsonyfája alá is odacsempészte az aranyszínű ajándékot. A manók, rénszarvasok és a kis jegesmedvebocs boldogan nézték, ahogy a mese véget ért, és a karácsonyi csoda újra beteljesedett.
Így történt, igaz volt, vagy csak mese – a szeretet és a jóság minden rejtélyt képes megoldani. Ez volt hát a Télapó és a karácsonyi rejtély története.