Mikulás napja:
A Mikulás varázsputtonya legendájának eredete
Réges-régen, amikor a hópelyhek még aranyszínben csillogtak, s a tél sokkal hosszabb volt, mint mostanában, egy messzi, északi faluban élt egy jóságos öreg ember, akit mindenki csak Mikulásnak hívott. A Mikulás kedves volt, mosolygós, s a legnagyobb örömét abban lelte, hogy a gyerekeknek ajándékot adhatott. Egyszer, egy különösen hideg, csillagos éjszakán, amikor a Mikulás az ajándékait csomagolta, egy titokzatos manó kopogtatott be hozzá. Csillogó szemű, zöld sapkás kis lény volt, s hozott magával egy gyönyörű, hímzett zsákot.
„Mikulás bácsi, ezt a varázsputtonyt neked készítettük!” mondta a manó halkan. „Ez nem akármilyen zsák: sosem fogy ki belőle a szeretet, s minden jókívánság belefér.”
A Mikulás csodálkozva nézte a puttonyt. Megsimogatta, s érezte, hogy melegséget áraszt. Aznap éjjel a Mikulás végigjárta a falut, s minden gyerekhez jutott ajándék, még azokhoz is, akiknek előtte soha nem jutott semmi. Így kezdődött a Mikulás varázsputtonyának legendája.
Mit rejt a varázsputtony? Meglepetések és titkok
A varázsputtony különleges volt. Nemcsak játékokat és édességeket rejtett, hanem apró csodákat, nevetést, kedvességet is. Minden egyes ajándék, amit kihúzott belőle, egy jócselekedet emlékét őrizte. Egyik évben például, amikor a kis Zsófi összetörte a kedvenc bögréjét, s sírva bújt az anyukája ölébe, a Mikulás puttonyából pontosan olyan bögre került elő, mint amilyet elveszített.
Máskor egy szomorú kisfiú, Pisti, aki magányosnak érezte magát, egy varázslatos plüssmacit talált a csizmájában. Megölelte, és hirtelen úgy érezte, mintha ezer barátja lenne. A puttonyban láthatatlanul ott lapultak a jó szavak, a bátorítás, és a szeretet, ami minden ajándékot különlegessé tett.
A gyermekek kívánságai és a Mikulás varázsa
A Mikuláshoz minden évben rengeteg levél érkezett. „Drága Mikulás, szeretnék egy kisvonatot.” „Kedves Mikulás, hozz nekem egy piros labdát!” – írták a gyerekek. De voltak olyan kívánságok is, amelyeket nem lehetett megfogni. „Azt szeretném, hogy a testvérem hamar meggyógyuljon.” „Azt kívánom, hogy apukám többé ne legyen szomorú.”
A Mikulás ilyenkor megállt, lehunyta a szemét, s a varázsputtonyba nyúlt. Néha egy ölelés, máskor egy mosoly vagy egy kedves szó került elő belőle. A puttony mindig pontosan azt adta, amire valóban szükség volt, még akkor is, ha az csak szívből jött jókívánság volt. Így tanulták meg a gyerekek, hogy a szeretet és a figyelmesség a legszebb ajándék a világon.
Hagyományok: hogyan készül a puttony tartalma?
A varázsputtony titka abban rejlett, hogy minden évben újratöltődött. A Mikulás és a segítő manók egész évben figyelték a gyerekeket. Ha valaki segített a testvérének, udvarias volt, vagy megosztotta az uzsonnáját, a manók titokban egy pici csillagot dobtak bele a puttonyba. Ezek a csillagok aztán átváltoztak ajándékká, édességgé vagy egy szép üzenetté.
A Mikulás sosem feledkezett meg arról sem, hogy minden ajándék mellé jusson egy kis szeretet-buborék is. A manók éjszaka a műhelyben dalolva csomagolták az ajándékokat, s minden csomagoláskor egy kívánságot suttogtak az ajándékba: „Legyél mindig jó, szeress és segíts!”
Mesés pillanatok: a varázsputtony ünnepi útja
Amikor eljött a Mikulás napja, a varázsputtony megtelt csodával. A Mikulás szánjára pattant, a rénszarvasok izgatottan húzták a szánt a csillagos ég alatt. Ahogy suhantak házról házra, a Mikulás minden ablakon bekukucskált, s a puttonyából elővarázsolta a legszebb ajándékokat. Sosem tévedett: a puttony mindig tudta, melyik ajándék melyik gyerekhez tartozik.
Aznap este minden gyermek mosollyal az arcán, boldogan feküdt le aludni. A Mikulás pedig csendben elmosolyodott, hiszen tudta, hogy a szeretet és a jóság mindenhol ott marad, ahol a puttony járt.
Így volt, így nem volt, ez volt a Mikulás varázsputtonyának meséje. Lehet, hogy igaz, lehet, hogy csak mese – de ha hiszel benne, a szeretet varázsa mindig elér hozzád is!