Mikulás napja:
Mikulás kalandos útja: egy különleges megálló
Egy havas, csillogó decemberi éjszakán a Mikulás szánja suhant végig az égbolton. A rénszarvasok boldogan húzták a szánt, tele ajándékkal, és minden ablakból várakozó kisgyermekek lesték, mikor érkezik hozzájuk a Mikulás. Csilingeltek a szán csengői, mindenki érezte, hogy ez az este más, mint a többi. A Mikulás már sokszor körberepülte a világot, de most valami különleges történt.
Ahogy a szán egy apró falucska fölé ért, hirtelen megjelent az égen egy gyönyörű, színes szivárvány. Mikulás és a rénszarvasok egyszerre csodálkoztak rá, hiszen télen ritkán látnak szivárványt. Rudolf, a vörös orrú rénszarvas, megszólalt: „Nézd csak, Mikulás, milyen színek! Megpihenjünk itt egy kicsit?” A Mikulás elmosolyodott, és így szólt: „Hát persze, egy ilyen csoda mellett nem lehet csak úgy elrepülni!”
A szán megpihen a szivárvány színei alatt
A szán puhán ereszkedett le a hóra, éppen a szivárvány íve alá. A falu legbátrabb gyereke, Panni, kikukucskált az ablakon és meglátta a Mikulást. „Anya, nézd! A Mikulás a szivárvány alatt áll!” – kiáltotta izgatottan. Hamarosan a többi gyerek is kinézett, és ámulva figyelték, hogyan világítják meg a szivárvány színei a Mikulást és a rénszarvasokat.
A Mikulás leszállt a szánról, és leült a hóba. A rénszarvasok is pihentek, és kíváncsian néztek fel a szivárványra. „Jól van, gyerekek, itt az idő, hogy meséljek nektek valamit” – kezdte Mikulás. Csakhamar köré gyűltek a falu gyerekei, akik bátran kimerészkedtek a hóba.
Hogyan változott meg a Mikulás napja ezen a helyen
A Mikulás elővette a nagy puttonyát, de most nem csak ajándékokat húzott elő belőle, hanem történeteket is. Elmesélte, milyen fontos, hogy a gyerekek szeressék egymást, segítsenek otthon, és mindig legyenek kedvesek. A gyerekek figyelmesen hallgatták, és egyikük, Bence, megkérdezte: „Mikulás bácsi, miért világít ilyen szépen a szivárvány?” Mikulás elgondolkodott, majd így felelt: „A szivárvány akkor jelenik meg, amikor az esőcseppek és a napfény összefognak. Úgy, ahogy mi is összefogunk, amikor segítünk egymásnak és jót teszünk.”
A gyerekek hamarosan ajándékokat is kaptak, de ezen az estén a Mikulás szívből jövő dicséretet is osztogatott. „Te, Panni, milyen szépen vigyáztál a húgodra idén! Bence, te mennyit segítettél apukádnak!” A gyerekek arca felragyogott a boldogságtól.
Gyerekek csodálkozása és a varázslatos pillanat
A szivárvány alatt minden fényesebbnek és varázslatosabbnak tűnt. A gyerekek nevettek, hóangyalt készítettek, és együtt csúszkáltak a dombon. A Mikulás pedig együtt örült velük, néha még Rudolfot is megcirógatta, aki büszkén fújta ki a párát az orrán. A falu felnőttjei is elcsodálkoztak, és egymásnak súgták: „Ilyen csoda csak egyszer történik egy életben!”
A szivárvány üzenete: remény és öröm Mikuláskor
Ahogy a szivárvány lassan elhalványult az égen, a Mikulás újra szánra ült, és a rénszarvasokat hívta: „Gyerünk, induljunk tovább, még sok gyerek vár ránk!” Elbúcsúzott a gyerekektől, de mielőtt elrepült volna, még egyszer visszaszólt: „Soha ne feledjétek, hogy a szivárvány minden színe egy-egy jócselekedet, amit ti is megtehettek! Ha jónak és kedvesnek maradtok, a szívetekben mindig ott ragyog majd a szivárvány!”
A gyerekek integettek, a Mikulás szánja pedig eltűnt a csillagos égen, de az este varázsa sokáig velük maradt.
Így volt, igaz volt, tán mese is volt! A Mikulás szánja valóban megállt egyszer a szivárvány alatt, ahol mindenki megtanulta, hogy szeretettel, összefogással, és jókedvvel csodákat lehet teremteni. A legnagyobb ajándék pedig a szeretet, amit egymásnak adunk.