Mikulás napja:
Egy titokzatos éjszaka: Mikulás tervei alakulnak
Egyszer régen, a hópelyhek táncától fehérré varázsolt decemberi éjszakán, Mikulás a sarkvidéki házikójában ült. Kint a rénszarvasok álmosan prüszköltek, bent a kandalló halkan pattogott. Mikulás a kedvenc székében hintázott, s nagy, piros sapkája alól kíváncsian mosolygott. Eljött az idő, hogy valami olyat tegyen, amit még soha: egy hatalmas csínytevést tervezett.
“Mit gondolsz, Télapó? Kell egy kis móka idén?” kérdezte tőle Lotti, a legkisebb manólány, miközben cukros kalácsot majszolt.
“Igen, Lotti, idén szeretnék egy különleges meglepetést a gyerekeknek. Olyat, amitől még jobban nevetnek és boldogabbak lesznek,” válaszolta Mikulás huncut csillogással a szemében.
Az első lépés: hogyan kezdődött a csínytevés
Mikulás úgy döntött, hogy idén egyetlen gyerek sem kapja meg a megszokott ajándékát. Helyette mindenki valami egészen mást talál majd a csizmájában. Azt találta ki, hogy a játékokat és édességeket megcseréli a barátok, testvérek között – Eszter csizmájába Bence autóját teszi, Bencéhez Eszter babáját, s így tovább.
“Nagy lesz a kacagás reggel, amikor mindenki mást talál!” kuncogott Mikulás, s egy pillanatra komolyan elgondolkozott, vajon nem lesz-e ebből nagy káosz. De Lotti megnyugtatta:
“Ha mindenki szereti egymást, biztosan örülnek majd a meglepetésnek!”
Segítők és bonyodalmak a Mikulás oldalán
A manók egész éjjel tüsténkedtek, hogy Mikulás terve sikerüljön. Rudi, a legbátrabb rénszarvas is segített a zsákokat csereberélni. Csak egyszer történt egy kis bonyodalom. Az egyik zsákból véletlenül kiszóródtak a szaloncukrok, s a kismadár, Csipi azonnal rájuk repült.
“Vigyázz, Csipi! Ezek a gyerekeknek kellenek!” kiáltotta Lotti, mire a kismadár visszarepítette a cukrokat.
De nem mindenki értette elsőre a nagy csereberét. Az egyik manó, Bodri, aggódva húzta félre Mikulást.
“Télapó, biztos jó ötlet ez? A gyerekek megszokták, hogy azt kapják, amire várnak.”
Mikulás megsimogatta Bodri fejét, és így szólt:
“Bízom abban, hogy szeretettel fogadják, amit kapnak, és megosztják egymással az örömöt.”
A csíny leleplezése: meglepetés a gyerekeknek
Reggel eljött a nagy pillanat. Ahogy a gyerekek felkeltek, izgatottan rohantak a csizmáikhoz. Ádám egy baba-mackót talált, amit nagyon furcsán nézett, hiszen ő autót várt. Virág színes építőkockákat húzott elő, pedig babát szeretett volna. Először mindenki értetlenkedett, aztán az első nevetés Ádám szájából tört elő.
“Nézd, Virág! Lehet, hogy a te babád nálam van!”
A gyerekek együtt kezdtek keresgélni, kinek mi került a csizmájába. Hamar rájöttek, hogy csak úgy találják meg a kedvenc játékukat, ha segítenek egymásnak. Volt, aki kicserélte, de akadt olyan is, aki örömmel fogadta a meglepetés ajándékot.
“Én megtartom a macit, mert nagyon aranyos!” mondta Ádám boldogan.
Hamarosan minden gyerek mosolygott, játszott, és megosztották egymással, amijük volt. Még a szülők is jót nevettek Mikulás nagy csínyjén.
Tanulságok és boldog befejezés a Mikulás történetében
Mikulás és manói örömmel figyelték a sok boldog gyereket a varázstükörben. Rudi rénszarvas még egy boldog ugrással is ünnepelt. Lotti megsimogatta Mikulás szakállát:
“Ugye mondtam, hogy jó lesz?”
Mikulás nevetett, s így szólt:
“Ez volt életem legnagyobb csínytevése, mégis mindenki örült neki. Néha meglepetést okozni is lehet jóság!”
Azóta minden évben elmesélik ezt a történetet a manók a hóban ülve. A gyerekek pedig tudják, hogy a legnagyobb öröm az, amikor szeretettel segítünk egymásnak, és örülünk annak, amit kapunk – még ha nem is az, amire számítottunk.
Így volt, úgy volt, ez volt a mese, talán igaz sem volt.