Mikulás napja:
A Mikulás legendája és a varázsszán története
Egyszer volt, hol nem volt, túl az Óperenciás-tengeren, az Északi-sark fagyos tájain élt egy kedves, nagy szakállú öregember, akit mindenki csak Mikulásnak hívott. A Mikulás nem volt egyedül, hiszen körülötte mindig ott szorgoskodtak a manók, akik egész évben játékokat készítettek a gyerekeknek. De a Mikulásnak volt egy igazán különleges segítőtársa is: a varázsszánja.
Ez a szán nem volt akármilyen jármű. Aranyló festése csillogott a hóban, s a rénszarvasok büszkén húzták, de a legnagyobb titka a kerekeiben rejlett. Sok gyerek azt gondolja, a Mikulás szánja csak csúszik a havon, de kevesen tudják, hogy ha eljön az idő, a szánkónak csodás, aranyos kerekei is előbukkannak, amik lehetővé teszik, hogy ne csak a hóban, hanem a legnagyobb viharban, sőt, akár a csillagok között is suhanjon.
Hogyan lett különleges a Mikulás szánkója?
Réges-régen, amikor még a Mikulás is fiatalabb volt, egy különösen hideg télen történt, hogy az Északi-sarkot olyan nagy hóvihar sújtotta, mint addig soha. A rénszarvasok csak nehezen bírtak előrehaladni, a szán pedig elakadt a vastag hóban. Mikulás ekkor szomorúan nézett körbe.
– Hogy tudok így eljutni a gyerekekhez? – sóhajtotta.
A manók is tanakodtak.
– Próbáljuk meg együtt tolni! – javasolta Tücsök manó.
Ám hiába próbálták, a szán egy tapodtat sem mozdult. Ekkor, a szán alól egy aprócska, csillogó manó bukkant elő. Ő volt Csillagmanó, akinek varázsereje volt.
– Mikulás, én tudok segíteni! – mondta. – De ehhez kérlek, mondd ki a legszebb szót, amit ismersz!
A Mikulás gondolkodott egy kicsit, majd mosolyogva azt mondta:
– Szeretet.
Ekkor Csillagmanó varázspálcáját a szánhoz érintette. Hirtelen a szán oldalán két ragyogó, aranyos kerék jelent meg. A szán könnyedén gurulni kezdett, mintha a levegőben suhanna.
A varázsszán kereke: titkos ereje és jelentősége
A varázskerekek nem csupán díszek voltak. Ha a Mikulás szeretettel és jósággal a szívében gondolt a gyerekekre, a kerekek könnyedén forogtak, s átsegítették minden akadályon. De ha valaki önző vagy morcos lett volna a szánban, a kerekek berozsdásodtak, s meg sem mozdultak. Így lett a szeretet és a kedvesség a varázsszán igazi ereje.
Ezt csak néhányan tudták az Északi-sarkon, de a Mikulás sosem felejtette el, hogy a szán csak akkor gurulhat, ha igazi, tiszta szívvel gondol a gyerekekre. Ezért minden karácsony előtt összegyűjtötte a manókat, s azt mondta:
– Ne feledjétek, a legnagyobb ajándék a szeretet, amit adhatunk.
Mesés kalandok a varázsszánnal az Északi-sarkon
Eljött a következő karácsony, és a Mikulás útra készült. Aznap este egy manó, Zsömi, nagyon szomorú volt.
– Mikulás, félek, hogy nem tudunk mindenhová eljutni, túl nagy a hó!
Mikulás megsimogatta Zsömi fejét.
– Ne aggódj, Zsömi. A szeretet átsegít minket minden akadályon.
Elindultak. A szánkó kerekei tündököltek a sötét éjszakában, és amikor elértek egy hatalmas hófalat, hirtelen a kerekek ragyogni kezdtek. A szán felemelkedett, és könnyedén átsuhant a hófal felett. Zsömi tátott szájjal nézett.
– Hűha, ez tényleg varázslat! – kiáltotta.
Útközben sok kalandban volt részük. Egy helyen egy kóbor rénszarvas segítséget kért, mert elveszett. Mikulás megállt, és a szívéből jövő szeretettel megsimogatta a rénszarvast, aki ettől újra vidám lett, és csatlakozott a többihez.
Mindenhova eljutottak, mert a szán kerekei csak akkor forogtak igazán, ha szívből jövő jóság vezette őket.
Miért fontos a varázsszán kereke a gyerekeknek?
A Mikulás varázsszánjának kereke arra tanít mindenkit, hogy a legnagyobb erőt a szeretetben és a jóságban találhatjuk meg. Minden gyerek, aki karácsony este szeretettel gondol másokra, segít, mosolyog, vagy jó szívvel osztozik, egy kicsit hozzájárul ahhoz, hogy a varázsszán kerekei könnyedén forogjanak.
És így történt, hogy a Mikulás szánja ma is minden télen útnak indul, és eljuttatja a szeretetet, a reményt és az örömöt a világ minden gyermekének. És hogy igaz volt-e minden szava ennek a mesének? Hát, így volt, úgy volt, volt ilyen mese! Talán igaz volt, talán nem, de mesének bizony csodaszép volt.