Mikulás napja:
Egy váratlan áramszünet karácsony estéjén
Egyszer volt, hol nem volt, egy hóval borított, kicsi faluban élt három testvér: Panni, Peti és Bence. A karácsony este varázslatosan kezdődött: a kandallóban pattogott a tűz, a fenyőfa csillogott, s a gyerekek izgatottan lesték, mikor érkezik a Mikulás. Hirtelen azonban a fények pislákolni kezdtek, majd minden házban egyszerre kihunytak.
A sötétségben az egész falu csöndbe burkolózott. Még a csilingelő karácsonyi dalok is elnémultak, mert a lemezjátszó sem működött tovább. Az ablakokon kívül csak a sűrű hóesés és a csillagos ég ragyogott. Az áramszünet mindent átírt.
Mikulás gondban: mi történik, ha kihuny a fény?
A Mikulás is éppen úton volt a szánjával, mikor meglátta a sötétbe borult falut. Megvakarta a fejét, s aggódni kezdett. „Hűha, így aztán hogyan találom meg a házakat? És mi lesz, ha a kéményeknél is eltévedek a sötétben?” – dünnyögte halkan.
A rénszarvasok is tanácstalanul toporogtak. Rudolf, a piros orrú, odasúgott a Mikulásnak: „Talán próbáljuk meg a csillagokat követni! Azok mindig utat mutatnak.” A Mikulás bólintott, de szíve mélyén félt, hogy idén a gyerekek talán nem kapnak ajándékot.
A gyerekek izgatott várakozása az árnyékban
A három testvér a sötétben üldögélt. Panni suttogva kérdezte: „Szerintetek így is eljön a Mikulás?” Peti nagyot sóhajtott: „Nem tudom, de ha nincs fény, lehet, hogy nem talál ide.” Bence azonban hirtelen felugrott. „Én azt mondom, hogy találjuk ki, hogyan segíthetünk neki!” Panni és Peti is egyetértettek, és lámpásokat kerestek, de azok sem működtek áram nélkül.
A nagymama azonban elővett egy régi gyertyát, és meggyújtotta. A kicsiny láng melegen világította meg az arcukat. „Nézzétek, a fény nem csak az áramtól függ. Egy kis gyertya is csodákra képes!” – mondta mosolyogva.
Hogy segíthetünk Mikulásnak sötétben is?
A gyerekek gyorsan elhatározták: mindenkinek, akinek csak tudnak, eljuttatnak egy-egy gyertyát. Papírlapra rajzoltak szívecskés üzeneteket, és minden ablakba tettek belőlük egyet-egyet, mellé egy kis mécsest. Ahogy végigjártak a falun, a lakók is csatlakoztak hozzájuk, s hamarosan minden ablakban pislákolt egy-egy fényecske.
„Most már biztosan ide talál a Mikulás!” – örvendezett Panni. Bence kiabált fel a sötétbe: „Mikulás, itt vagyunk! Világítunk neked!”
Szeretet és összefogás: az ünnep igazi ereje
A Mikulás a falu fölé érve meglátta a sok kis lángocskát, amelyek úgy ragyogtak, mint a csillagok a földön. „Rudolf, nézd csak, a gyerekek utat mutatnak nekünk!” – mondta boldogan. A rénszarvasok leszálltak, és a Mikulás minden házhoz eljutott.
Reggelre az áramszünetnek nyoma sem maradt, de a gyerekek jól emlékeztek rá, milyen csodát tett egy kis összefogás és szeretet. Megtanulták, hogy még a legsötétebb éjszakában is fényt hozhatunk egymás életébe, ha segítünk, és összetartunk.
A Mikulás így szólt a gyerekekhez, amikor távozott: „Köszönöm, hogy ti világítottatok nekem. Ez a karácsony valóban a szeretet ünnepe lett.”
Így volt, igaz is volt, mesebeli is volt, s talán még igazabb is, mint gondolnánk.