Mikulás napja:
A Mikulás érkezése: Ünnepi készülődés a faluban
Volt egyszer egy apró, hófödte falu az erdő szélén, ahol a gyerekek már napok óta izgatottan készülődtek a Mikulás érkezésére. A házak ablakában fényesen csillogtak a gyertyák, az ablakpárkányokon csizmák sorakoztak, mindegyikben egy-egy gyerek várakozással teli levele. A felnőttek forró kakaót főztek, mézeskalács illata szállt a levegőben. Mindenki a nagy napra várt, amikor a Mikulás végre megérkezik.
Az erdő legmélyén, a Mikulás titkos műhelyében a manók szorgosan csomagolták az ajándékokat. Zizi, a legkisebb manó, izgatottan ugrált a polcok között, és vidáman dalolt: „Csengettyű szól, csoda vár, Mikulás az útra már!” A Mikulás mosollyal az arcán nézte a manókat, ahogy serénykedtek, és közben egy-egy barátságos szót is szólt hozzájuk.
A csintalan manók és a varázslatos baleset
Az este egyre sötétebb lett, a manók sürögtek-forogtak, amikor Zizi és a barátja, Pöttöm, úgy döntöttek, hogy egy kis varázslattal gyorsítják a csomagolást. „Csak egy picit segítünk neki, hogy hamarabb indulhasson!” — súgta Pöttöm.
Előkotorták a manók varázslatos porát, amelynek színe hol arany, hol ezüst szikrákban tündökölt. Zizi óvatosan szórt egy keveset a Mikulás piros kabátjára, majd elmondott egy kedves varázsigét: „Csengettyű, hópehely, ajándék szállj könnyedén!”
De ahogy a por a Mikulás vállára szállt, valami furcsa történt. A Mikulás orra először csiklandozni kezdett, aztán egy hatalmasat tüsszentett. Hirtelen eltűnt a Mikulás! A manók csak a csizmáját látták ott állni, a Mikulás pedig sehol.
Félrecsúszott varázslat: Mi történt a Mikulással?
A manók rémülten toporogtak az üres csizma mellett. „Hová lett a Mikulás?” — kiáltott Zizi könnyes szemmel. Pöttöm is csak pislogott. „Ez biztosan a varázspor miatt volt! Nem akartuk elrontani…”
Közben a Mikulás, noha láthatatlanná vált, mindent hallott. Próbált szólni, de hangja egészen kicsire zsugorodott. Egy manó, aki közelebb lépett, hirtelen meghallotta a halk hangot: „Manócskáim, ne aggódjatok! Itt vagyok, csak… láthatatlan lettem!”
A manók tanácskozásba kezdtek. „Valamit tenni kell! A gyerekek várnak!” — mondta Pöttöm. Zizi halkan bólintott: „Meg kell keresnünk a visszavarázsló versikét.” De a varázskönyv a faluban maradt, mert előző nap kölcsönadták a gyerekeknek, akik nagyon szerettek belőle olvasni.
Segítség a bajban: Gyerekek és manók összefognak
A manók gyorsan elszaladtak a faluba az éjszaka közepén. A gyerekek, akik még nem merültek álomba az izgatottságtól, meglepetten néztek ki az ablakon. „Manók! Miért vagytok itt ilyen későn?” — kérdezte Sári, a legbátrabb kislány.
Zizi elmesélte a történetet: „A Mikulás láthatatlanná vált! Segítségre van szükségünk, hogy visszavarázsoljuk!” A gyerekek azonnal előkeresték a varázskönyvet, és együtt lapozni kezdték. „Itt van! Visszavarázsló versike!” — kiáltott boldogan Peti.
A manók és gyerekek együtt rohantak vissza a műhelybe, ahol a Mikulás egyre türelmetlenebbül toporgott a láthatatlanságban. Sári bátran megszólalt: „Mondjuk el együtt a versikét!” Mindenki sorban mondta: „Hópihe, csillag, piros kabát, jöjj vissza hozzánk, Mikulás barát!”
Egyszer csak egy nagy pukkanás hallatszott, és a Mikulás hirtelen újra látható lett. Mindenki örömtáncot járt.
Tanulságok és boldog befejezés a Mikulás történetében
A Mikulás mosolyogva megölelte a manókat és a gyerekeket. „Köszönöm, hogy segítettetek! Látjátok, mennyire fontos, hogy vigyázzunk egymásra, és összefogjunk, ha bajban vagyunk!”
A faluban aztán soha nem felejtették el ezt a kalandos éjszakát. Minden évben emlékeztek rá, hogy a szeretet, az összefogás és a jó szándék mindig segít megoldani a legnagyobb bajokat is.
Így történt, hogy a Mikulás és a manók, no és a gyerekek együtt mentették meg az ünnepet. Ez bizony így volt, vagy talán nem is úgy volt, de ilyen szép mese volt!