Mikulás napja:
A Mikulás legendája: Honnan ered a történet?
Réges-régen, amikor a hópelyhek még táncolva hullottak le a földre, és a kandallók melege beragyogta a házakat, élt egy kedves öregember, akit mindenki csak Mikulásként ismert. A Mikulás története messzi, havas vidékekről ered, ahol az emberek hitték, hogy a jó cselekedetek mindig meghozzák a jutalmukat. Mikulás kedvességével, türelmével és ajándékaival hamar a gyerekek kedvence lett, s minden évben december elején izgatottan lesték, mikor érkezik meg hozzájuk.
A beszélő kandalló: Mesebeli tárgy a magyar kultúrában
A régi magyar mesék világa tele van varázslatos tárgyakkal: aranytollú madarakkal, csodalámpákkal, vagy éppen beszélő kandallókkal. Kandallók melegénél gyűlt össze a család, ahol történetek születtek, és titkokat suttogtak a parázsló fahasábok között. Egyes falvakban úgy tartották, hogy a leghidegebb téli éjszakákon a kandallók életre kelnek, és csak annak szólnak, aki igazán jószívű.
Mikulás és a kandalló első találkozása
Egy különös, hideg decemberi éjszakán Mikulás útja a Kicsikék faluba vezetett. Ő mindig a tetőre szállt szánjával, hogy onnan a kéményeken keresztül jusson be a házakba, de most valami furcsaság történt. Az egyik ház kandallójából halk, incselkedő hang szűrődött ki.
– Ki kopogtat? – kérdezte a kandalló, mikor Mikulás a kéménybe ereszkedett.
Mikulás meglepődött, de vidáman válaszolt: – Én vagyok, a Mikulás! Hoztam ajándékot a ház lakóinak.
A kandalló jóízűen felnevetett. – Csak akkor engedlek be, ha elmondasz egy kedves mesét!
Mikulás mosolyogva kezdett bele egy régi történetbe egy kisfiúról, aki megosztotta a kenyerét a rászorulóval. Ahogy a mesét mesélte, a kandalló lángjai táncolni kezdtek, mintha örömtől lobognának.
Kalandok a kandalló körül: Ajándékok és varázslatok
Mikulás végül lecsúszott a kandallón, és a szoba békés csendjében letette az ajándékokat. Ám ekkor a kandalló ismét megszólalt.
– Mikulás, nem csak a csizmákba jár a jó szó! Tanítsd meg a gyerekeket arra is, hogy egymással legyenek kedvesek!
Mikulás bólintott. – Minden ajándékhoz mellékelek egy szív alakú cetlit: “Oszd meg a mosolyod másokkal!”
Miközben Mikulás a házban járt, a kandalló mesélt neki a régi időkről, amikor a gyerekek önfeledten segítettek egymásnak, és a legnagyobb ajándék a szeretet volt. A tűz pattogása közben a Mikulás rájött, hogy az igazi varázslat a jó cselekedetekben rejlik.
Ahogy elbúcsúzott a kandallótól, még egyszer utoljára megsimogatta a meleg köveket. – Te is adtál ma nekem ajándékot, kedves kandalló. Emlékeztettél arra, hogy a szeretet minden szívet megnyit.
– Visszavárlak jövőre is, Mikulás! – búcsúzott a kandalló, és egy pillanatra mintha mosolygott volna a lángja.
Mit taníthat a történet a gyerekeknek és felnőtteknek?
A Mikulás és a beszélő kandalló meséje megtanít minket arra, hogy a szeretet, a kedvesség és a figyelmesség a legszebb ajándékok, melyeket adhatunk. Nemcsak a csizmában lapuló édesség számít, hanem az is, ha segítő kezet nyújtunk, vagy mosolyt csalunk mások arcára.
A meséből megtudjuk, hogy a varázslat ott kezdődik, ahol a szívünk nyitott mások felé, és a legmelegebb kandalló is csak akkor beszél hozzánk, ha jószívűek vagyunk.
Így volt, ahogy volt, talán igaz se volt – de ilyen szép mesét csak a kandalló lángja mesélhet el egy hideg téli estén.