Mikulás napja:
Mikulás készülődése: a nagy ajándékosztás terve
Mikulás már hetek óta készülődött a nagy napra az Északi-sarkon. Minden reggel korán kelt, megigazította piros sapkáját, és megnézte a hosszú listát a jó gyerekek neveivel. A manók sürögtek-forogtak a műhelyben, csomagolták a játékokat, selyemszalagokat kötöttek a csomagokra, s közben halkan dúdolták a kedvenc karácsonyi dalukat.
– Add ide, kérem, azt a piros kis autót! – szólt Torma manó Pöttyösnek.
– Tessék, itt van! – adta át Pöttyös, és mosolygott, mert tudta, mennyi örömet fog okozni a kisautó egy gyermeknek.
Mikulás asztalán egy régi, színes térkép hevert. Ez volt a világ minden országát és városát ábrázoló, csodálatos Mikulás-térkép, ami nélkül sosem tudná mindenkinek elvinni az ajándékot.
Egy rejtélyes eltűnés: hová lett a térkép?
Az ajándékok előkészítése közben Mikulás egy pillanatra kiment a levegőre, hogy megitassa a rénszarvasokat. Amikor visszament a szobájába, meglepetten vette észre, hogy a térképe nincs az asztalon. Nézett balra, nézett jobbra, benézett az asztal alá, és megkérdezte a manókat is:
– Nem látta valaki a térképemet? – kérdezte aggódva.
– Én nem, Mikulás! – rázta a fejét Torma.
– Én sem – suttogta Pöttyös.
Mikulás szíve gyorsabban vert. Hogyan találja meg a gyerekeket térkép nélkül? Vajon elveszett örökre, vagy valahol elbújt?
Segítők Mikulás oldalán: manók és gyerekek
A hír hamar elterjedt az Északi-sarkon. A manók összegyűltek a nagy kandalló mellett, és ötletelni kezdtek.
– Talán valaki elvitte egy kis tréfa kedvéért! – mondta Pöttyös.
– Vagy lehet, hogy csak elgurult az asztal alá – gondolkodott Torma.
Közben a világ különböző tájain a gyerekek is megérezték, hogy valami nincs rendben. A legjobb barátok, Anna és Marci, éppen hóembert építettek, amikor Anna így szólt:
– Olyan furcsán érzem magam, mintha Mikulásnak szüksége lenne ránk!
Marci izgatottan bólogatott.
– Segítsünk neki! Hátha álmainkban meg tudjuk keresni a térképet!
És abban az éjszakában Anna és Marci egy csodálatos álomban elrepültek az Északi-sarkra, ahol találkoztak Mikulással és a manókkal.
Kalandos nyomozás a térkép nyomában
A manók, Mikulás, Anna és Marci együtt kezdték el keresni a térképet. Benéztek minden sarokba, a rénszarvasistállóba, a csomagoló műhelybe és még a sütiszobába is, ahol gyakran sokáig maradnak el a finomságok miatt.
Mikulás egyszer csak megállt.
– Nézzétek! – mutatott egy apró, csillogó nyomra a hóban. – Talán ez a térkép nyoma!
A kis csapat elindult a nyomokat követve. A lábnyomok egyenesen a rénszarvasokhoz vezettek, ahol Rudolf, a piros orrú rénszarvas kissé bűnbánóan állt.
– Bocsánat, Mikulás! – pihegte Rudolf. – Játszani akartam, és véletlenül feldöntöttem az asztalt. A térkép leesett, és a szél elfújta a hóba.
Anna gyorsan észrevett egy piros szegélyű papírdarabot a hóban.
– Itt van! – kiáltotta boldogan.
Megtalálják a térképet: öröm és ünneplés
Mindenki ujjongott, Mikulás széles mosollyal ölelte át Annát, Marcit, s még Rudolfot is megsimogatta.
– Köszönöm, hogy segítettetek! Nélkületek nem találtam volna meg a térképet. Most már minden gyerek megkapja az ajándékát!
Pöttyös és Torma manó táncra perdültek örömükben, Anna és Marci pedig boldogan integettek, amikor Mikulás szánjára ült, hogy elinduljon a nagy ajándékosztásra.
Mindenki megértette: ha figyelünk egymásra, segítünk és szeretettel vagyunk, minden baj megoldódik, az ünnep pedig igazi örömmé válik.
Így volt, úgy volt, mese volt, talán igaz sem volt.