Mikulás napja:
Egy különös manó: Ki is volt ő valójában?
Messze-messze, egy sűrű erdő szélén, egy földbe vájt, mohapárnás kuckóban élt egy apró manó. Úgy hívták, hogy Szilveszter. Szilveszter nem volt olyan, mint a többi manó a környéken. Míg a többiek leginkább a tavaszt vagy az őszt szerették, Szilveszter szíve hevesebben dobogott a forró, napfényes nyár gondolatára. Barna kalapját mindig félrebillentve hordta, és zöld ruháján egyetlen sárga napocska díszelgett.
— Miért szereted annyira a nyarat? — kérdezte tőle gyakran a szomszédja, Kamilla, a kis bűbájos tündér.
Szilveszter csak mosolygott, és így felelt:
— A nyárban minden csupa fény és illat, Kamilla. Ilyenkor az egész világ játszani hív!
A nyár varázsa: Miért vonzotta ennyire a manót?
Szilveszter számára a nyár maga volt a csoda. A nap meleg sugarai csiklandozták az orrát, és a virágok illata messze szállt a réten. Szerette hallgatni, ahogy a méhek zümmögnek, és nézni, ahogy a lepkék táncolnak a levegőben. A patak csilingelő nevetése pedig mindig jobb kedvre derítette.
— A nyárban az a jó, hogy minden él — mondta egyszer, miközben kavicsokat dobált a vízbe.
— Minden szín ragyogóbb, minden hang vidámabb ilyenkor.
Kalandok a napsütésben: Mesés élmények sora
Egy szép reggelen Szilveszter úgy döntött, elindul felfedezni az erdőt. Útközben találkozott egy eltévedt kis sünivel, aki sírdogált az út szélén.
— Segíthetek neked hazatalálni? — kérdezte Szilveszter.
— Igen, kérlek! — felelte hálásan a süni. — Messzire kóboroltam, és most nem találom a mamámat.
Szilveszter elővette a varázslatos falevelét, amin mindig térképet rajzolt, és hosszan keresték együtt a sünimama otthonát. Útközben sok vidám állattal találkoztak: egy mókus ugrándozott előttük, két rigó versenyt énekelt nekik, és egy kis béka mutatta meg, merre kanyarodik a patak.
— Látod, ha segítünk egymásnak, sose vagyunk egyedül — mondta Szilveszter a süninek.
Végül megtalálták a süni családot, akik hatalmas öleléssel fogadták a kis vándort és Szilvesztert is.
Új barátok és felfedezések a meleg hónapokban
Szilveszter minden nap újabb és újabb barátságokat kötött. Egy délután, amikor már fáradtan tért vissza a kuckójába, egy árnyék suhant el felette. Egy pillangó volt, aki szomorúan lógatta a szárnyát.
— Miért vagy ilyen szomorú, pillangó? — kérdezte tőle a manó.
— Nem találom a virágomat, amin mindig pihenni szoktam — felelte a pillangó.
— Ne búsulj, segítünk megkeresni! — mondta Szilveszter, és Kamillát is hívta, hogy csatlakozzon hozzájuk.
Együtt indultak el, és végül a rét szélén rátaláltak a pillangó kedvenc virágára. A pillangó örömében körbetáncolta Szilvesztert és Kamillát.
— Köszönöm, hogy segítettetek — mondta.
— Nem is létezik szebb dolog a barátságnál! — felelte Kamilla, és Szilveszter is egyetértően bólintott.
Hogyan változtatta meg a nyár a manó életét?
A nyár végére Szilveszter szíve tele lett boldogsággal. Megtanulta, hogy a legszebb napok azok, amikor másokon segítünk, és hogy a barátság és a kedvesség minden évszakban varázslatot hoz az életünkbe.
Azóta, ha beköszönt a nyár, Szilveszter első dolga, hogy végigjárja az erdőt és megnézze, van-e valaki, akinek szüksége lehet egy barátra, egy jó szóra vagy egy kis segítségre. És sosem felejti el, mennyi szeretetet kapott és adott a napsütéses hónapokban.
Így volt, igaz volt, mese volt! A történet megtanít arra, hogy a szeretet, a segítőkészség és a barátság mindenkit boldoggá tesz, legyen akár manó, akár ember.