Mikulás napja:
Egy különleges éjszaka a csillagok alatt
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy apró, bátor manó, akit Mirkónak hívtak. Mirkó egy virágos rét szélén lakott a nagy tölgyfa gyökerei között, ahol minden este felnézett az égre, és a csillagokat csodálta. Az ég mindig tele volt fénylő pontokkal, és Mirkó álmodozva figyelte őket, amíg el nem álmosodott.
Egyik este azonban valami furcsát vett észre. Az ég legfényesebb csillaga, amit mindenki csak Nagy Csillagnak hívott, egyszer csak elhalványult, majd teljesen kihunyt. Mirkó kíváncsian pislogott felfelé.
– Hová lett a fényed, Nagy Csillag? – suttogta.
Miért hunyt ki az ég legfényesebb csillaga?
A rét lakói is észrevették a változást. A tücskök halkan ciripeltek, a baglyok aggodalmasan huhogtak, a szentjánosbogarak pedig még erősebben világítottak, hátha pótolni tudják a hiányzó fényt.
Másnap reggel Mirkó a folyóparton találkozott barátjával, a bölcs teknőssel.
– Láttad, hogy eltűnt a csillag? – kérdezte Mirkó.
– Bizony láttam – bólogatott a teknős. – Nagy Csillag mindig vezette az utazókat az éjszakában. Most mindenki szomorú és fél.
Mirkó ekkor elhatározta, hogy segít
Mirkó szíve megtelt szeretettel és bátorsággal. Úgy döntött, megkeresi a módját, hogyan segíthet a Nagy Csillagon.
– Én megjavítom a csillagot! – jelentette ki lelkesen, és már szaladt is a manók műhelyébe, ahol mindenféle szerszámot és csavarokat keresett.
Amikor elindult, a szomszédja, a kis egér megállította:
– Hová sietsz, Mirkó?
– Az égbe megyek, megjavítom a csillagot! – felelte Mirkó.
– Vigyázz magadra, barátom! – szólt utána a kis egér, majd egy almát csúsztatott Mirkó zsákjába, útravalóul.
Kalandok az égen és a csillag belsejében
Mirkó egy régi, varázslatos léggömbbel indult útnak, ami messze felrepítette őt, egészen a csillagok közé. Ahogy közeledett a Nagy Csillaghoz, látta, hogy a csillag szomorúan pislog, és néhány fénysugár csak pislákol benne.
– Mi történt veled? – kérdezte Mirkó.
– Elfáradtam, és néhány apró fogaskerekem elromlott – sóhajtotta a csillag. – Senki sem segít nekem.
Mirkó bátor mosollyal elővette a szerszámait.
– Ne félj, segítek neked! – mondta. A csillag engedte, hogy Mirkó bemásszon belsejébe.
Bent rengeteg apró fogaskerék, rugó és szikrázó kristály volt. Mirkó óvatosan megnézte, hol van a hiba. Egy pici csavar kiesett a helyéről, és néhány fénykristály elszürkült.
– Semmi baj, mindjárt rendbe hozlak! – szólt Mirkó, és nekiállt dolgozni.
Csendben, szeretettel, türelemmel szerelte össze a csillag belsejét. Közben mesélt is a csillagnak, hogy ne féljen, és megígérte, hogy hamarosan újra ragyogni fog.
Amint beillesztette a csavart és megtisztította a kristályokat, hirtelen erős fény kezdett áradni minden irányba. A csillag nevetve ragyogott fel.
A csillag újra ragyog és mindenki ünnepel
Amikor Mirkó visszaszállt a gömbjébe, az egész égbolt ünnepelni kezdett. A többi csillag is fényesebben ragyogott örömében, a hold boldogan mosolygott le a világra.
A réten a tücskök zenéltek, a baglyok örömtáncot jártak, a szentjánosbogarak pedig boldogan repkedtek Mirkó körül, amikor visszaért.
– Megjavítottad a csillagot! – kiáltották a manók és az állatok.
Mirkó szerényen mosolygott.
– Nem volt nehéz, csak egy kis szeretetre és türelemre volt szükség – mondta.
Azóta az ég legfényesebb csillaga minden este ragyog, és a rét lakói mindig emlékeznek rá, hogy egy kis manó jósága és bátorsága nélkül sokkal sötétebb lenne a világ.
Így volt, úgy volt, lehet, hogy nem is volt – ez egy ilyen mese volt! Mirkó története megtanít minket arra, hogy a szeretet, a segítőkészség és a türelem csodákra képes, még ha egészen picik vagyunk is.