Mikulás napja:
Egy különös rénszarvas története: A másság kezdete
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer messze északon egy apró, szelíd szarvasborjú, akit Rafi néven ismertek az erdei állatok. Rafi olyan volt, mint a többi rénszarvas, puha bundája, hegyes füle és csillogó szemei voltak, de volt egy dolog, ami mégis különlegessé tette: Rafi nem szerette a csengőszót.
Ahogyan közeledett az első tél, a rénszarvasok boldogan készülődtek a Mikulás szánjának húzására, hiszen minden évben ők vitték az ajándékokat a gyerekeknek. A nagy esemény előtt minden rénszarvas vidám csilingelő csengőt kötött a nyakába. Rafi viszont csak szomorúan húzódott hátrébb, amikor meghallotta a csengők hangját.
Miért zavarta a csengőszó a kis rénszarvast?
A többiek hamar észrevették, hogy valami nincs rendben. „Mi a baj, Rafi? Miért nem hordod te is a csengődet?” – kérdezte kedvesen Lili, a legjobb barátja.
Rafi sóhajtott, és lehajtotta a fejét. „Én… én nem szeretem a csengőszót. Olyan hangos, és mindig megijeszt. Inkább maradnék csendben.”
A nagyobb rénszarvasok meghallották ezt, és egymásra néztek. „De hiszen a csengőszó nélkül nem ünnep az ünnep!” – mondta egyikük. „A csengő mutatja, hogy itt vagyunk, és örömet viszünk mindenhová!”
Rafi azonban nem tudott örülni ennek. Amikor a csengők csilingeltek, mindig megremegett a lába. Nem értette, miért kell neki is ugyanúgy viselnie, mint a többieknek.
Hogyan próbált meg alkalmazkodni a társaihoz?
Rafi nem akarta, hogy a többi rénszarvas szomorú legyen miatta. Így hát egy este, amikor mindenki aludni tért, felkötötte a nyakába a csengőt. „Ezúttal menni fog!” – biztatta magát.
Másnap a rénszarvasok együtt gyakoroltak a nagy útra. A csengők vidáman szóltak, de Rafi csak egyre nyugtalanabb lett. Próbálta elrejteni az érzéseit, és mosolyogni, de a szíve mélyén szomorú volt.
A próbák végén Lili odament hozzá. „Látom, hogy szomorú vagy, Rafi. Nem kell mindent úgy csinálnod, mint mi. Az a fontos, hogy boldog legyél.”
Rafi elgondolkodott, és úgy döntött, másnap inkább otthon marad. Kicsit szégyellte magát, hogy nem tudott alkalmazkodni, de egy kicsit megkönnyebbült is.
Egy váratlan fordulat: amikor a csengőszó elhallgat
Eljött a Mikulás nagy útjának napja, és minden rénszarvas izgatottan készült. De hirtelen valami egészen furcsa történt: az összes csengő megszólalt, majd egyszer csak elhalkult, és nem szólt többé.
A rénszarvasok tanácstalanul néztek egymásra, és a Mikulás is aggódni kezdett. „Mi lesz most? Hogyan találjuk meg az utat a sötétben, ha nem halljuk a csengők hangját?”
A kis Rafi ekkor előrébb lépett. „Talán én tudok segíteni! Én mindig figyeltem a csillagokat, és tudom, melyik fény vezet az emberek házaihoz.”
Mikulás elmosolyodott, és bólintott. „Azt hiszem, itt most a te figyelmes szívedre van szükségünk!”
Végül megtalálja a helyét: elfogadás és barátság
Aznap éjjel Rafi vezette a rénszarvasokat, csendben, de biztosan. A csillagok fénye mutatta az utat, és minden ajándék célba ért. A többiek ámulva figyelték Rafit, és büszkék voltak rá.
Reggel együtt ünnepelték a sikert. „Látod, Rafi?” – mondta Lili boldogan –, „Nem csak a csengőszó fontos. Mindannyian mások vagyunk, és ez így van jól!”
„Köszönöm, hogy elfogadtatok olyannak, amilyen vagyok” – válaszolta Rafi. „Most már én is örülök a karácsonynak.”
Így hát a kis rénszarvas megtanulta, hogy nem baj, ha más, mint a többiek. Az igazi barátság és szeretet elfogadja a különbözőségeket.
Így volt, igaz is volt, mese volt!