Mikulás napja:
Télapó legendája és a kívánságfa eredete
Egyszer réges-régen, amikor a hó még puhább volt, a csillagok fényesebben ragyogtak, és a világon minden gyermek szíve tele volt reménnyel, létezett a messzi Északon egy varázslatos erdő. Ebben az erdőben lakott Télapó, akit mindenki csak Mikulásként ismert. Télapó jóságos, kedves és bölcs volt, és mindennapján az vezérelte, hogy a gyerekek boldogok legyenek.
Egy csillagfényes éjszakán, miközben Télapó a manóival a műhelyben szorgoskodott, egy különleges esemény történt. Az erdő közepén egy apró magvakból nőni kezdett egy fa, amely napról napra szebbé vált. Mire eljött a karácsony, a fa már teli volt apró csillámokkal, és különös, aranyló fény világította meg. Ezt a fát nevezték el a manók kívánságfának, mert úgy tartották, hogy a gyerekek szívből jövő kívánságai ezen a fán keresztül jutnak el Télapóhoz.
Miként működik a karácsonyi kívánságfa?
A kívánságfa titka az volt, hogy csak azok a kívánságok teljesülhettek, amelyek valódi szeretetből születtek. Minden évben, amikor közeledett a karácsony, Télapó meghívta a gyerekeket, hogy írják le egy apró papírdarabra a legnagyobb vágyukat, majd ezt akasszák fel a kívánságfára.
Egyik évben, amikor a hó már vastagon belepte az erdőt, Anna, egy kislány, a testvérével, Marciával ment el Télapóhoz. Anna azt kívánta, hogy a testvére egészséges legyen, míg Marci egy hóembert szeretett volna magának.
– Télapó, szerinted teljesülhetnek a kívánságaink? – kérdezte Anna félénken.
Télapó mosolygott, és így válaszolt:
– A kívánságfa minden szívet meghallgat, amely jósággal van tele. A szeretet a legnagyobb varázslat.
Gyerekek kívánságai: álom vagy valóság?
Ahogy gyűltek a kívánságok, a fa egyre fényesebb lett, mintha minden kis kívánság egy újabb csillagot gyújtott volna rajta. A manók minden nap körbejárták, és olvasták a kéréseket: volt, aki egy játék autóra, volt, aki egy kiskutyára, s volt, aki csupán békét kívánt a családjának.
Egy este Télapó leült a kandalló mellé, és elgondolkodott. Vajon a gyerekek tudják, hogy a legnagyobb ajándék maga a szeretet, amivel egymásnak örömet szereznek? Ekkor Anna odasomfordált hozzá.
– Télapó, lehet, hogy Marcinak egy ölelésem teszi igazán boldoggá a karácsonyt? – kérdezte halkan.
Télapó elmosolyodott.
– Néha egy kedves szó, egy ölelés, vagy egy mosoly többet ér, mint minden ajándék a világon.
A Télapó és manói titkos feladatai
Amíg a gyerekek álomra hajtották a fejüket, Télapó manói titkos küldetésekre indultak. Csendben kiosontak a világba, hogy apró csodákat csempésszenek a mindennapokba: megragasztottak egy eltört játékot, almát tettek egy üres cipőbe, vagy egy magányos nagymamát látogattak meg.
Egyik éjjel Anna felébredt, és észrevette, hogy egy kis manó bujkál az ablak alatt. Halkan suttogott.
– Mondd csak, manócska, ti hogy tudtok ennyi jót tenni?
A manó nevetett.
– Minden egyes jócselekedet egy pici csoda, ami visszatér a kívánságfa titkos gyökereihez, és onnan száll tovább mindenki szívébe.
Hogyan válhatunk mi is kívánságteljesítőkké?
Amikor eljött a karácsony reggele, mindenki boldogan ébredt. Anna és Marci is megtalálta a kívánságát: Marci egy kedves hóembert kapott, Anna pedig azt látta, hogy a testvére vidáman szaladgál. A kívánságfa pedig ekkor egy utolsó varázslatot is megmutatott: minden gyermek, aki szeretettből kívánt valamit, maga is egy apró kívánságteljesítővé vált.
Télapó így szólt minden gyerekhez:
– Ne feledjétek, a legszebb ajándék az, ha ti magatok tesztek jót másokkal. Mert a szeretet mindannyiunkat összeköt, és ez az, ami igazán varázslatossá teszi a karácsonyt.
Így történt, hogy azóta minden évben, karácsony táján nemcsak Télapó, hanem a gyerekek is segítenek teljesíteni egymás kívánságait. Minden apró jóság, minden kedves szó, minden ölelés a kívánságfa ágaira kerül, és onnan száll tovább a világ minden tájára.
Így volt, igaz is volt, mese volt – vagy talán mégsem.