Mikulás napja:
Ki is valójában a Mikulás legkisebb rénszarvasa?
Egyszer réges-régen, messze északon, a havas Lappföld közepén, élt egy aprócska rénszarvas. A többiekhez képest ő volt a legkisebb, a legfiatalabb és a legkedvesebb is. Sosem panaszkodott, pedig gyakran nevették ki a nagyobbak, mert kicsi volt a patája, rövid a szarva, és ugrásai is inkább tűntek vidám szökkenéseknek, mint igazi száguldásnak. A többi rénszarvas gyakran így mondogatta: “Te csak maradj hátul, kicsi vagy még a nagy feladatokhoz!”
De ez a kis rénszarvas nem szomorkodott sokáig. Mindennap barátságosan köszöntötte a többieket, segített a legidősebbeknek a havat elhordani az istálló elől, és ha valaki elesett, elsőként ugrott oda segíteni. Egyik reggel, amikor a Mikulás meglátta a kis rénszarvas csillogó szemét, halkan így szólt: “Te valóban különleges vagy, kicsikém.”
Hogyan kapta a nevét a legkisebb rénszarvas?
A kis rénszarvasnak eleinte nem volt igazi neve, mindenki csak “Kicsinek” hívta. Egy hideg estén azonban, amikor a Mikulás éppen a hosszú útra készült, furcsa dolog történt. Hatalmas hóvihar tört ki, s a rénszarvasok ijedten bújtak össze az istállóban. Egyedül a kis rénszarvas mászott ki a hóba, hogy megnézze, minden rendben van-e a nagy szánkó körül.
A Mikulás észrevette ezt, s amikor a kis rénszarvas visszatért, rámosolygott: “Te vagy a bátor Hópihe! Olyan vagy, mint egy hópehely: kicsi, de tele vagy csodával. Mostantól ez lesz a neved.” A rénszarvasok mind elcsodálkoztak, milyen szép nevet kapott. Hópihe nagyon boldog lett, és még inkább igyekezett, hogy jó barát legyen mindenkihez.
Egyedi tulajdonságai és képességei a csapatban
Hópihe különleges volt, mert nemcsak bátor, hanem nagyon figyelmes is. Mindig észrevette, ha valaki szomorú vagy fáradt, s ilyenkor odasomfordált, hogy megvigasztalja. Bár a többiek gyorsabban futottak, Hópihe volt a legkitartóbb. A legmeredekebb hegyeken is fel tudott kapaszkodni, ahol a nagyobb rénszarvasok már csúszkáltak.
Egy nap a Mikulás megkérdezte a csapatot: “Ki segít nekem megtalálni az elveszett ajándékot?” A nagy rénszarvasok fújtak egyet, de Hópihe már szökkent is előre. “Én segítek, Mikulás!” mondta csilingelő hangon. Hamarosan megtalálta a kis csomagot a hóban, amit a nagyobbak észre sem vettek. A többiek ettől kezdve jobban figyeltek rá, és kezdtek büszkék lenni rá.
Milyen szerepet játszik a karácsonyi éjszakán?
Eljött a nagy nap, amikor a Mikulás útnak indult a világ gyermekeinek ajándékot vinni. Aznap este különösen vastag hó borította az erdőket. A rénszarvasok izgatottan sorakoztak a szánkó előtt. A Mikulás azonban megállt Hópihe előtt, és megsimogatta az apró fejét. “Ma te vezeted a sort, Hópihe! A te bátorságodra és figyelmességedre lesz szükségünk, mert csak te láthatod meg a legfinomabb hóban is az utat.”
A többi rénszarvas meglepődött, de Hópihe szelíden előre lépett. Az úton többször is megálltak, mert sűrű köd lepte el az eget, de Hópihe mindig talált egy biztonságos ösvényt. Sok gyerek otthonában Hópihe patáinak nyomát lehetett látni a hóban az ablak alatt.
Hajnalban, amikor visszatértek, a Mikulás így szólt: “Ma este Hópihe nélkül nem sikerült volna. A legkisebbek is lehetnek a legnagyobb segítők!”
Mit tanulhatunk a legkisebb rénszarvastól?
Amikor a kis rénszarvasok álomra hajtották a fejüket, Hópihe csendben mosolygott. Tudta, hogy nem az számít, ki a legnagyobb vagy a legerősebb, hanem hogy szeretettel, bátorsággal és segítőkészséggel fordulunk egymáshoz.
Azt tanulhatjuk Hópihétől, hogy mindenki értékes, és hogy a jóság, a kedvesség és a figyelmesség igazi csoda az emberek között.
Így volt, úgy volt, igaz mese volt, vagy talán mégsem – de ilyen szép lehet egy igazán szeretettel teli mese!