Mikulás napja:
Télapó különös találkozása a varázsrépával
Télapó minden évben izgatottan várja a karácsonyt. Egy hideg, havas estén, amikor már a rénszarvasok is álmosan nyújtózkodtak, Télapó kiment a hóval borított kertbe, hogy friss répát adjon Rudolfnak. Ahogy a hóban gázolt, hirtelen valami furcsát vett észre. A kert közepén egy ragyogó, sárga-rézszínben csillogó répa állt ki a földből.
– Ejha, ilyet még nem láttam! – csodálkozott Télapó, és óvatosan kihúzta a répát a földből. A répa meleg volt, mintha belülről világítana. Télapó fejében rögtön felvillant a gondolat: „Vajon mi lehet ebben a répában ilyen különleges?”
A varázsrépa titokzatos erejének felfedezése
Ahogy Télapó közelebb hajolt, a répa halkan megszólalt: – Ne ijedj meg, kedves Télapó, én vagyok a varázsrépa! Segíthetek, ha bajba kerülnél.
Télapó nagyon meglepődött, de mégis mosolyogva válaszolt: – Hát te tudsz beszélni? Még sosem találkoztam ilyesmivel!
A varázsrépa barátságosan csillogott a tenyerében. – Igen, és a varázserőm csakis jószívű embereknek segít. Ha bármikor szükséged lesz rám, csak fogj meg, és kívánj valamit!
Télapó elrakta a varázsrépát a zsebébe, majd elindult vissza a házba. Útközben azon gondolkodott, vajon mikor lesz szüksége ilyen különös segítségre.
A manók segítenek, hogy Télapó újra útra kelhessen
Eljött az ajándékozás éjszakája. Télapó és a manók készen álltak, de amikor be akarta fogni a rénszarvasokat a szán elé, Rudolf hirtelen beteg lett. Szomorúan lógatta a fejét, és nem volt ereje elindulni.
– Jaj, most mi lesz? – kérdezte szomorúan Télapó. – Ha Rudolf nem tud menni, nem tudom kivinni az ajándékokat a gyerekeknek!
A manók odasereglettek Télapó mellé, és tanakodni kezdtek. – Próbáljuk meg a varázsrépát! – javasolta Pici, a legkisebb manó.
Télapó elővette a csillogó répát és megszorította. – Bárcsak Rudolf újra egészséges lenne!
A varázsrépa megremegett, és aranyló fénye beragyogta a rénszarvast. Rudolf vidáman felnevetett, és máris ugrándozni kezdett.
– Köszönöm, Télapó! – szólt boldogan. – Olyan erősnek érzem magam, mint még soha!
A karácsonyi ajándékok megmentése a varázsrépával
Télapó és a rénszarvasok végre elindultak. De ahogy a város szélén jártak, egy óriási hóvihar tört ki. A hópelyhek ellepték az utat, a szán elakadt, és az ajándékok majdnem elvesztek.
– Most mit tegyünk? – kiáltottak a manók a szánból.
Télapó újra elővette a varázsrépát, és erősen kívánt: – Bárcsak kitisztulna az út, hogy minden gyerekhez eljussanak az ajándékok!
A répa újra felfénylett, és a hópelyhek lassan elolvadtak, mintha a nap sütött volna rájuk. Az út szabaddá vált, a szán végigcsúszott a háztetők felett, és minden gyerekhez eljuttatták a szeretet ajándékát.
A történet tanulsága: jószívűség és összefogás ereje
Reggelre minden gyerek boldogan ébredt, a szobákban játékok és mosolyok várták őket. Télapó a manókkal együtt leült pihenni, és szeretettel nézett körbe.
– Látjátok, milyen jó, hogy összefogtunk? – mondta Télapó. – Ha hiszünk egymásban és segítünk, semmi sem lehetetlen.
A manók egyetértően bólintottak. A varázsrépa pedig boldogan csillogott, örült, hogy ilyen jószívű kezekbe került.
Így történt, hogy Télapó és barátai a szeretet és a segítség erejével legyőzték az akadályokat, és minden gyerek karácsonya szép lett.
Hát így volt, talán igaz, talán nem, de ilyen szép volt ez a mese!