Mikulás napja:
Egy szokatlan reggel a Mikulás házában
Egyszer volt, hol nem volt, a nagy havas erdőkön túl, a Mikulás házában nagy volt a sürgés-forgás. Minden évben, december elején a rénszarvasok izgatottan készülődtek a világ körüli útra. Mindenki tudta, milyen fontos ez a nap, hiszen a Mikulás csakis velük tudta elvinni az ajándékokat a gyerekeknek.
A konyhából fahéjillat szállt, a manók csomagolták az utolsó dobozokat, és a rénszarvasok is sorakoztak a pajtában. Csilingelő nevetés és jókedv töltötte meg a házat.
Miért aludt el a rénszarvas indulás előtt?
A rénszarvasok között volt egy különleges: őt Frigyesnek hívták. Frigyes mindig jókedvű volt, és szívesen játszott a többiekkel, de előző este kicsit későn feküdt le, mert a manókkal társasjátékozott. Amikor a Mikulás szólt, hogy ideje felkelni és készülődni, Frigyes még édesen szundított a szénakupacban.
„Frigyes! Ébresztő! Jön a nagy nap!” – szólt hozzá halkan Rudolf, a vezér rénszarvas. De Frigyes épp a legszebb álmában repült, ahol ő volt a leggyorsabb rénszarvas az egész világon.
A többiek már fésülködtek és a szán elé készülődtek, de Frigyes még mindig horkolt. A manók kuncogva lesték, vajon mikor ébred fel.
A csapat reakciója: pánik vagy humor?
Rudolf aggódni kezdett, hiszen a csapatnak együtt kell indulnia, különben a Mikulás szánja nem tud felemelkedni.
„Mit tegyünk?” – kérdezte Sziporka, a legfiatalabb rénszarvas.
„Kéne valami ébresztő trükk!” – mondta egy manó mosolyogva, és máris hozott egy csokor illatos lucfenyőágat.
A manók megcsiklandozták Frigyes orrát a fenyőággal, de Frigyes csak megfordult és tovább aludt. A rénszarvasok halkan nevettek. „Talán ha énekelünk neki?” – vetette fel Márvány, a barátságos rénszarvas.
Elkezdték halkan énekelni a kedvenc karácsonyi dalukat, mire Frigyes fülét hegyezte, de kinyitni még mindig nem akarta.
Hogyan sikerült végül elindulniuk?
„Frigyes, ha most nem kelsz fel, elfogy a reggeli csokis zabkása!” – kiáltott oda Rudolf, és ezzel igazi varázsszót mondott ki.
Frigyes szemei tágra nyíltak, és egy pillanat alatt fent volt. „Hol a zabkásám? Már indulunk is?” – kérdezte álmosan, de máris mosolygott.
A csapat hangosan kacagott, és mindenki megölelte Frigyest, örülve, hogy végre teljes a csapat. Gyorsan megette a reggelijét, majd mindannyian felsorakoztak a szán elé.
A Mikulás mosolygott: „Látom, mindenki itt van. Indulhatunk, jó utat kívánok!” A rénszarvasok boldogan húzták a szánt, és az ajándékok útra keltek.
Tanulságok és mókás emlékek a kalandból
Az út alatt Frigyes többször is elmesélte, hogyan keltették fel, és erre mindig jót nevettek. Megfogadta, hogy jövőre időben lefekszik, hogy ne maradjon le a nagy kalandról. A többiek pedig megtanulták: néha egy kis humorral és szeretettel mindent meg lehet oldani.
A Mikulás azt mondta: „A legfontosabb, hogy együtt vagyunk, és segítünk egymásnak. Így minden akadályt legyőzünk!” A gyerekek pedig minden évben örültek az ajándékoknak, hiszen tudták, hogy a rénszarvasok is szeretik a mókát és az összetartást.
Így történt, hogy Frigyes, a rénszarvas, aki elaludt indulás előtt, mégis időben útnak indult, és egy vidám kalanddal gazdagította a csapatot.
Hát így volt, így nem volt, ilyen szép mese volt ez!