Mikulás napja:
Télapó titkos műhelye a hófödte erdő mélyén
Messze-messze, egy hófödte, suttogó erdő ölelésében bújik meg Télapó titkos műhelye. Ott, ahol a fenyők ágain kilogrammokban ül a hó, s a szánkó-csengő hangja elvegyül a téli szél fuvalmával, minden évben csoda történik. Télapó piros ruhájában, barátságos mosollyal az arcán, segítő manóival együtt készül az év legvarázslatosabb éjszakájára.
A műhelyben mindenki sürög-forog. A manók játékokat csomagolnak, a rénszarvasok abrakot ropogtatnak, s a kandallóban vidáman pattog a tűz. Télapó azonban idén valami különlegességet is tervez. Egy újfajta ajándékot, amely nemcsak boldogságot, hanem dallamot is visz a gyerekek életébe.
A zenélő hópelyhek varázslatos megszületése
Egy éjjel, amikor a csillagok úgy ragyogtak, mint apró gyémántok az égen, Télapó a műhelyébe hívta a legrátermettebb manókat. „Kedves manóim,” kezdte, „ebben az évben különleges ajándékot szeretnék készíteni. Zenélő hópelyheket, amelyek lágy dallamukkal boldogságot csempésznek a szívekbe.”
A manók izgatottan súgtak-búgtak. „De hogyan készül egy zenélő hópehely?” kérdezte Móka manó. „A varázslat titka a szeretet,” mosolygott Télapó. „Ha szívünkből gondolunk valakire és jót kívánunk neki, abból születik a legszebb dallam.”
Elővették a hókristályokat, s mindenki egy-egy boldog gondolattal érintette meg. Az első hópehely finoman megcsillant, és váratlanul csilingelő hangot adott ki, mintha egy apró harang szólalt volna meg. A műhely megtelt muzsikával és nevetéssel.
Hogyan segítenek a hópelyhek Télapónak ajándékozni?
Ahogy közeledett a karácsony, Télapó zsákja megtelt a zenélő hópelyhekkel. Minden egyes hópehely egy-egy gyermeknek készült, akinek Télapó titkon valami különlegeset kívánt. Ha valaki szomorú volt, a hópehely dallama felvidította, ha valaki magányos, a muzsika barátként szólalt meg mellette.
Egyik estén Télapó így szólt Rudihoz, a legfiatalabb rénszarvashoz: „Rudi, ezek a hópelyhek abban segítenek nekünk, hogy minden kisgyermekhez eljusson a szeretet hangja. Ha valaki meghallja a zenét, tudni fogja, hogy gondolnak rá.”
Az ajándékozás éjjelén a szánkó csendben siklott a puha havon, a zsákból pedig halkan szóltak a hópelyhek dallamai. Az ablakokon át, párnák alá, kis csizmákba kerültek, s ki-ki a maga csodája szerint ébredt a reggelre.
Egy felejthetetlen éjszaka: hóesés és dallamok
Azon az éjjelen a hópelyhek nemcsak a gyerekek otthonaiba, hanem az egész világra szórták a zenét. Kint a hóesés is más volt, mintha minden hópehely egy hangjegy lenne a csendes éjszaka kottafüzetén. A gyerekek álmukban mosolyogtak, s néhányan halkan dúdolták a hópelyhek dallamát.
„Hallod?” suttogta Marci, amikor reggel kibújt az ágyból. „Mintha a hó zenélne.” Testvére, Lili is elmosolyodott. „Biztos Télapó zenélő hópelyhei voltak. Olyan jó volt hallgatni!”
A családok együtt nevetve, szeretetben nyitogatták az ajándékokat, de a legnagyobb ajándék az a varázslatos érzés volt, amit a hópelyhek zenéje hozott el.
Mit tanulhatunk Télapótól és a zenélő hópelyhektől?
Télapó és a zenélő hópelyhek meséje megtanít minket arra, hogy a legnagyobb ajándék a szeretet, amit egymásnak adhatunk. Nem kell hozzá semmi más, csak egy jó szó, egy kedves gondolat, vagy egy ölelés. Ezek a kis dolgok, akárcsak a hópelyhek dallama, beragyogják a napokat és szebbé teszik a világot.
Így volt, így nem volt, ilyen csodás mese volt Télapóról és a zenélő hópelyhekről. Talán igaz, talán nem, de a szeretet dallama mindenkihez elér – csak figyelj, hátha te is meghallod!
